Különbségek, előnyök és veszélyek
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy nemigen van a Földön olyan ember, aki életében legalább egyszer ne küszködött volna már az orrdugulás kellemetlen hatásaitól, akár betegség, akár allergia miatt.
Az orrunk az egyik legérzékenyebb szervünk, sokkal több funkciót lát el, mint pusztán a lélegzetvétel; tulajdonképpen ezért is érezzük magunkat annyira gyatrán, ha valamilyen oknál fogva kiesik a rendszerből.
Ennek számos kiváltó oka lehet: allergia vagy fertőzés okozta duzzanat, orrpolip, orrsövényferdülés, gyógyszeres kezelés mellékhatása, sőt, az orr saját bioritmusa is.
Az orrdugulás tüneteinek enyhítésére minden gyógyszergyárnak van legalább egyféle készítménye, vagyis a piac tele van a különböző gyógyszerekkel, cseppekkel, gyógyhatású készítményekkel, így bőven van miből válogatnia annak, aki enyhíteni szeretné saját szenvedését.
Azonban mindenképpen érdemes óvatosan, az előírásokat és tanácsokat betartva használni ezeket, mert napjaink egyik legszélesebb körben elterjedt, mégis leginkább elhallgatott addikciója az orrcseppfüggőség!
Azonban ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt elkezdenénk kongatni a vészharangot, mindenképpen érdemes több aspektusból megvizsgálni magát a problémát, annak a gyökerét, valamint a gyógyszeripar kínálta megoldásokat, azok előnyeit és hátrányait.
Az orrunk az elsődleges légzőszervünk, és sokkal több annál.
Minden egyes lélegzetvételkor szűri, párásítja és melegíti a levegőt, amely lehatol a tüdőnkbe, vagyis a feldolgozáshoz ideális állapotúvá teszi.
Ha valamilyen oknál fogva az orr blokkolva van, nem tudja ellátni funkcióit, akkor a légzőnyílás szerepét a száj veszi át, ám ez számos veszélyt hordoz magában.
A szájon át történő légzés során a levegő szűretlenül, melegítetlenül kerül a légutakba, ami fertőzéshez, gyulladáshoz is vezethet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy sose vegyünk levegőt a szájunkon át, de azért túlzásba se kell vinni, mert veszélyeket rejthet magában – különösen hideg időben.
Egyes kórokozók, mint például a náthát okozó vírus kifejezetten a hideg időjárást részesíti előnyben, innen is jön a népi „megfázás” kifejezés.
Voltaképpen tehát nem a hidegtől betegszünk meg, hanem a hidegben előszeretettel szaporodó baktériumoktól, vírusoktól.
Ha már itt tartunk: nagyon sokan nincsenek tisztában a különbséggel vírus és baktérium között, úgyhogy ha egy mondatban össze kéne foglalni, az valahogy így hangzana:
• A baktérium sejtszerkezetű, önálló anyagcserével rendelkező organizmus, míg a vírus egy becsomagolt, hibás sejtprogram.
Vagyis amíg a baktérium nem is feltétlenül közvetlen tevékenységgel betegít meg minket, hanem mondjuk az anyagcseretermékével, addig a vírus a sejtjeinket támadja, és azok működését befolyásolja kóros irányba.
Éppen ezért nincs értelme vírusos fertőzésre antibiotikum-kezelést alkalmazni, hiszen egyrészt teljességgel hatástalan, másrészt csak a saját immunrendszerünket gyengítjük vele, ezzel gyakorlatilag előkészítjük a terepet a vírus továbbterjedésének.
Visszatérve az orra: a fertőzésen fúl az orrnyálkahártya duzzanatát, vagyis az orrdugulást okozhatja még belekerülő idegen anyag, például por, homok okozta irritáció, vagy allergia is.
Mivel egy vérerekkel igen sűrűn behálózott testrészről beszélünk, így nem csoda, ha nemkívánatos inger hatására a hajszálerek kitágulnak (mint például bőrirritációnál) és az így keletkezett vérbőség következtében a megduzzadt nyálkahártya elzárja, vagy erősen korlátozza a levegő útját.
Az orrüreg egy felfelé enyhén táguló, melléküregekhez kapcsolódó, nyálkahártyával bélelt koponyaüreg, melyet középen a csontos orrsövény választ ketté.
Nagyjából így lehet a legegyszerűbben összefoglalni szaglószervünk felépítését, ennél azonban sokkal összetettebb szerkezetről van szó.
Orrunk csontos vázszerkezetű, felső része a rostacsont, amely lyukacsos szerkezetű, és ezeken keresztül csatlakoznak a koponyaüregbe a szaglórostok.
Megfázás esetén a keletkező váladék elzárhatja a szaglóhámot, blokkolva ezzel az információtovábbítást az agy felé – ezért nem érzünk szagokat náthásan.
Az orrüreg oldalfalát három orrkagyló tagolja járatokra, valamint növeli meg a felszínét a többszörösére.
Az orrüreg belső felületét csillószőrös hám borítja, amelynek a bekerülő részecskék és kórokozók kiszűrésében van szerepe.
Ezen kívül a csillók mozgása segíti elő az orrüreg és melléküregek által termelt napi közel 1 liter váladék garatba jutását, amit azután tudattalanul is lenyelünk.
Pont ennek az orrüreg-garat kapcsolatnak köszönhető, hogy például elkezdjük érezni az orrcsepp ízét, mikor az hátra folyik.
Elismerem, sok idegesítőbb dolog van az orrdugulásnál, de azért valljuk be, így is elég előkelő helyet foglal el a mezőnyben.
Általában orrdugulás alatt az orrnyálkahártya duzzanatát értjük, ami azon kívül, hogy elzárja a légutakat még viszkető, fájdalmas is lehet.
A duzzanatot a nyálkahártyát borító hajszálérhálózat kitágulása okozza – ezért fordulhat elő, hogy sok orrfújás és erőlködés következtében megpattan egy-egy ér, és orrvérzés alakul ki.
Az esetek jelentős többségében a duzzanat kiváltó oka fertőzés vagy irritáció, de a légutak elzáródásának jóval több oka is lehet:
• Meghűlés, fertőzés
• Allergia
• Orrpolip
• Orrsövényferdülés
• Daganat
• Gyógyszer mellékhatás
• Idegen anyag vagy test
Ezek közül van olyan, amit helyi tüneti kezeléssel elmulaszthatunk vagy enyhíthetünk, de sajnos bizonyos esetekben már csak a sebészi beavatkozás nyújt megoldást.
Vegyük hát sorra kicsit részletesebben a fontosabb okokat:
A meghűlés, felső légúti megbetegedés okozta orrdugulást rendszerint valamilyen vírusos fertőzés okozza, és több tünet is kísérheti, avagy egy tünetegyüttes részeként jelentkezhet.
Náthát leggyakrabban a rhinovírus jelenléte okozza a szervezetben, ez a vírustörzs a felelős a megbetegedések legnagyobb részéért.
Az orrdugulás mellett jelentkezhet még láz, torokfájás, köhögés, hurutképződés.
Általában pihenéssel, vitaminok szedésével, tüneti kezeléssel pár nap alatt kiheverhető, azonban a gyógyulást lassíthatják olyan tényezők, mint a dohányzás, gyenge immunrendszer, vagy a pihenés, kezelés hiánya.
Amennyiben nincsenek szövődmények, antibiotikumot nem ajánlott szedni rá, mert teljesen hatástalan.
Ellenben ha súlyosbodik, akkor mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.
Az allergiát úgy lehet a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a szervezet túlzott reakciója egy olyan anyaggal való találkozásra, amely normális esetben ártalmatlan lenne.
Allergiás reakciót válthatnak ki az állatszőrök, pollenek, növényi termések, csonthéjasok, atkák, penész spórák, élelmiszerek (tej, tojás, gabonafélék, stb.), gyógyszerek, fémek, vegyszerek, mikroorganizmusok.
Az egyik leggyakoribb fajtája a pollenallergia, szénanátha, amely a levegőben szálló virágporra való fokozott érzékenység.
Lehet szezonális, vagyis tarthat addig, amíg egy bizonyos növény szórja pollenjeit, de súlyosabb esetben a vegetáció ébredésétől egészen az ősz végéig tarthat, ha valaki többre is allergiás.
Általában nehezen enyhülő orrdugulást, orrváladékozást, torok- és szaruhártya irritációt, tüsszögést, köhögést okozhat.
Enyhítésére sokféle készítmény létezik: különböző orrspray-k, orrcseppek, gyógyteák, inhalálható készítmények, gyógyszerek.
Az enyhe tüneteket nagyon sokan figyelmen kívül hagyják, mivel az adott növény elvirágzásával a szénanátha is enyhül vagy elmúlik, így nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget – ami hiba, ugyanis a nem megfelelően diagnosztizált és kezelt allergia idővel súlyosbodhat, akár asztmává is fejlődhet.
Az allergia és a különböző érzékenységek napjaink leggyorsabban és legszélesebb körben terjedő betegségei; bizonyos hányaduknál már sikerült a kutatóknak rájönniük az okára, azonban számos esetben még mindig nem tisztázott, hogy mi okozza.
Az orrpolip az orrnyálkahártyán kialakuló jóindulatú sejtburjánzás.
Rendszerint gyulladás okozza, ám kialakulásának valódi okát, hátterét még nem ismerjük.
Cisztaszerű, kocsonyás állagú képződmény, amely kialakulhat az orrüregben és a melléküregekben egyaránt, általában mindkét oldalon egyszerre.
Jellegzetes tünetek kísérik, mint a jellegzetes orrhang, makacs orrdugulás, orrváladékozás, szaglás romlása, időről időre kiújuló arc- és homloküreg gyulladás.
Súlyosabb esetben részlegesen vagy egészen elzárhatja a légutakat, így a beteg a száján kénytelen levegőt venni.
Ez, még ha éber állapotban nem is olyan feltűnő, alvás közben légzési zavarokat, horkolást, légzéskimaradást, alvási apnoét okozhat.
Helyi gyógyszeres kezelése lehetséges különböző gyulladáscsökkentő, vagy szteroidos készítményekkel, de amint ez abbamarad, a tünetek ismét kiújulhatnak.
Sebészeti úton is eltávolítható, bár itt fennáll annak a kockázata, hogy az elváltozás idővel visszanő – többek között ezért is kapta „polip” elnevezését.
Az orrsövény egy, az orrüreget hosszában kettéosztó, elülső részén porcos, hátrafelé csontos, hosszúkás képződmény.
Orrsövényferdülésnek hívjuk ennek az elváltozásait, deformációját, ami jelentkezhet alaki változásként, de tartós irritáció, nyomás hatására tarajok, lécek is kialakulhatnak rajta.
Nagyon elterjedt betegség, különösen az európai népcsoportok körében, ahol az érintettség a 70%-ot is eléri, kisebb-nagyobb mértékben.
Az ilyen jellegű elváltozások változatos és kellemetlen tünetket tudnak okozni, úgy, mint: orrváladékozás, tartós orrdugulás, nyálkahártya-irritáció, nehézlégzés, horkolás, alvási appnoe, az orrüregek gyulladása, fejfájás, sőt, súlyos esetekben akár fülpanaszok is kísérhetik.
Az elváltozás blokkolhatja a beáramló levegő útját az egyik oldalon, míg a másik oldalon túl sokat hagy szabadon – ezzel dugulást okoz az egyik, és száradást, elégtelen szűrést a másik félben.
Orrsövényferdülés esetén gyógyszeres kezelés nem alkalmazható, csupán a tünetek enyhíthetőek időlegesen különböző nyugtató hatású orrcseppek, orrsprayk használatával.
Csak műtéti úton korrigálható, ha a súlyossága indokolja, viszont rutin beavatkozásnak számít, tehát kockázata alacsony.
Mint a test egyéb helyein, sajnos az orr szöveteiben is kialakulhat jó-, illetve rosszindulatú sejtburjánzás.
Ilyen esetben a légút fokozatosan záródik el, jobb esetben csak részlegesen, súlyos elváltozás fennállásakor viszont akár teljesen is.
Mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha a tünetek nem enyhülnek, ugyanis a vizsgálatig kétséges lehet, hogy mivel állunk szemben.
Daganat esetén az ilyenkor szükséges kezelések alkalmazhatóak: sebészi beavatkozás, sugár- vagy kemoterápia, gyógyszeres kezelések.
Bizonyos gyógyszerekre másként reagálhat egyesek szervezete, mint az elvárható lenne.
A készítményben található hatóanyagra reagálhat a szervezet a várttól eltérően, kialakulhat spontán orrdugulás, váladékozás, mellék- vagy főüregi gyulladás, rosszabb esetben azonban allergiás reakció is felléphet, a beteg anafilaxiás sokkot kaphat, ami akár fulladásos halálhoz is vezethet.
Ezért nagyon fontos, hogy ha tudatában vagyunk a gyógyszerérzékenységünknek, akkor mindenképpen olvassuk el a használni kívánt készítmény összetételét, ugyanis kötelező a csomagoláson feltűntetni az allergén anyagokat.
Időseknél bizonyos béta-blokkolók együttes szedése is okozhat náthaszerű tüneteket, orrdugulást, váladékozást.
Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy valami elkezdte irritálni az orra belsejét, ezzel tüsszentési ingert, orrdugulást, váladékozást idézett elő, még úgy is, hogy előtte semmi baja nem volt.
Az orrban található csillószőröket ingerelve, az orrnyálkahártyát heves reakcióra bírhatja valamilyen véletlenül felszippantott anyag, például por, homok, szőrszál, morzsa, finomra őrölt fűszer, apró rovar, füst, és még rengeteg olyasmi, aminek egyébként semmi keresnivalója az orrüregben.
Ebben az esetben az irritáció egy ösztönös válasz a szervezet részéről a behatolóra, és igyekszik a lehető leghamarabb megszabadulni tőle tüsszentéssel vagy heves váladéktermeléssel.
Általában az ilyenkor kialakuló orrdugulás időleges, az irritáció forrásától megszabadulva pár percen belül mérséklődik és elmúlik.
Gyermekek esetében a légút elzáródását az orrba felhelyezett vagy felszívott apró tárgy is okozhatja, ilyenkor ez jobb esetben kis segítséggel eltávolítható, de rosszabb esetben sebészeti beavatkozás sem kizárt.
Az előbbiekben felsoroltak közül néhány esetben megoldást jelenthet valamilyen orrcsepp vagy orrspray használata.
Persze nem minden esetben hoz felüdülést valamilyen szer használata, hiszen az orrdugulásnak is, mint azt láttuk, számos kiváltó oka lehet.
Ezért fontos, hogy meggyőződünk róla, mivel állunk szemben, mert akkor aszerint kezdhetjük el a kezelést, avagy fordulhatunk szakorvosi segítséghez.
Mindazonáltal nem kell azonnal a legrosszabbat feltételeznünk, az esetek többségében egyszerű, múló panaszokról van szó, amelyekre a felkészült gyógyszertárak rendszerint különböző készítmények széles választékát kínálják megoldásként.
Viszont honnan kellene tudnunk, hogy melyik gyógyszeres orrcseppre vagy orrspray-re van szükségünk az aktuális panaszunk kezelésére?
Két nagyobb csoportra különíthetjük el célja szerint a különböző termékeket – az egyik alapvetően az orrnyálkahártya duzzanatát igyekszik lelohasztani, a másik pedig a gyulladást hívatott csökkenteni vagy megszüntetni valamilyen hatóanyaggal, például hormonnal vagy antibiotikummal.
Ezen kívül még számos egyéb hatóanyaggal is találkozhatunk az orrcseppekben, orrspray-kben, mint például tengervízzel vagy sóoldattal, váladékoldókkal, illóolajokkal; ez is mutatja, hogy mennyire nem lehet pusztán kétfelé szétosztani mindet.
Az olyan készítményeket, melyek az orrnyálkahártya vérbőség okozta duzzanatát igyekeznek lelohasztani, rendszerint recept nélkül megkaphatjuk a gyógyszerárakban, mivel nem tartalmaznak antiszeptikus vagy hormonális hatóanyagot.
Érösszehúzó hatásúak, használatukra csökken a nyálkahártya duzzanata, gyorsak és hatékonyak.
Hatásuk ideje általában 10 és 24 óra között mozog. persze ez a hatóanyag hatásosságától és a megbetegedés mértékétől is függ.
Az olyan termékek, melyeket már csak orvosi utasításra vehetünk igénybe, rendszerint már valamilyen komolyabb összetevőt is tartalmaznak, például antibiotikumot vagy hormonkészítményt.
Mivel ezeket csak indokolt esetben és akkor is csak korlátozott mennyiségben szabad használni, így nem csoda, hogy nem férhetőek hozzá bárki számára.
Azt mindenképpen jegyezzük meg, hogy ha ilyen jellegű készítményből esetleg maradna valamennyi a gyógyulást követően, akkor azt semmiképpen ne „tegyük el későbbre”, hanem az előírt mennyiség elfogyasztása után lehetőleg szabaduljunk meg tőle.
Ugyanis ezeket rendszerint már komolyabb panaszokra szokták az orvosok felírni, tehát nem feltétlenül lesz jó a következő megfázásnál.
Nagyon népszerűek és széles körben használatosak még a különféle tengervizes vagy sóoldatos orrspray- és orrcseppek, ugyanis ezek különösebb vegyi vagy hatóanyag nélkül elkezdik a lerakódott váladék feloldását, megkönnyítik annak távozását az orrüregekből.
Az orrcsepp a hagyományosabb módja az orrba való folyadékjuttatásnak.
Ilyenkor vagy pipettával, vagy a készítmény kupakjába épített eszközzel, esetleg a speciális kialakított kupakkal juttatjuk a gyógyszeres oldatot az orrüregbe.
Igen régóta bevett módszer, igazából valószínűleg az orvosi pipetta feltalálása óta alkalmazzák, bár ez jellemzően nem egy olyan téma, amelyről legendák és hősköltemények születnek.
Ettől függetlenül egy jó módszer volt – és ma is az – hogy kellő mennyiségű oldatot juttassunk az orrüregünkbe.
Az orrspray már egy fokkal izgalmasabb ennél, ugyanis egy lényegesen korszerűbb eljárásról beszélünk, amely hatásosabb és kényelmesebb is, mint az előbbi módszer.
A lényege, hogy pumpás rendszerrel működik, és a hatóanyagot finom cseppekre porlasztva juttatja el az orrnak nem csak a fő üregébe, de a melléküregekbe is.
Ráadásul a porlasztónak köszönhetően egyenletesebben is adagolható és a készítmény is hamarabb felszívódik vagy kifejti a hatását azáltal, hogy nagyobb felületen, egyenletesebben oszlik el.
Arról nem is beszélve, hogy nem csak fekve vagy hátrahajtott fejjel, hanem állva, ülve, napi tevékenységünk végzése közben is gond nélkül alkalmazhatóak.
Összességében egy korszerűbb és hatásosabb módszer, mint a cseppentés, azonban arról szó sincs, hogy kiszorítaná egyik a másikat: a patikák kínálatában továbbra is fellelhetőek mindkét módszert alkalmazó termékek.
Minden hatás fokozható egy bizonyos szintig, még az orrspray-ké is.
Ha betartunk egy-két jó tanácsot, akkor akár azt is elérhetjük, hogy hamarabb legyünk jobban.
Tehát, ahhoz, hogy a porlasztás még hatásosabb legyen:
• spriccelés előtt alaposan fújjunk orrot, hogy távozzon, ami távozni képes
• fújás közben próbáljunk levegőt venni az adott orrlyukunkon, hogy a levegő áramlásával a melléküregekbe is eljusson az anyag
• a másik orrlyukunkat fogjuk be, miközben az egyikbe éppen spricnizünk
• lehetőleg ellentétes kezünkkel végezzük a műveletet – azaz baj orrlyukba jobb kézzel, jobb orrlyukba bal kézzel
Ezt a négy tanácsot betartva megvan rá az esély, hogy hamarabb érkezik a várt enyhülés.
Persze előfordul, hogy a teljes elzáródás miatt egyik-másik lépés kivitelezhetetlen, sajnos ilyenkor kénytelenek vagyunk a türelemre és a készítmény hatásosságára bízni magunkat.
Azonban nem mehetünk el szó nélkül egy olyan jelenség mellett, ami egyre több ember életét keseríti meg: az orrcseppfüggőség.
Sajnos, ha valaki túlságosan sokáig használ egy készítményt, azzal belekerülhet egy ördögi körbe, ugyanis az orrnyálkahártya hozzászokik a szerhez, és folyamatos adagolás nélkül nem képes többé ellátni a funkcióját.
A hatás elmúltával az orrnyálkahártya ismét beduzzad, tehát újabb cseppentésre vagy spriccelésre van szükség, és már állandósult is az igény.
Elég nehéz leszokni róla, mivel a használattal való leállás után jelentkezik az orrdugulás, levegővétel nélkül azonban nem sokáig vagyunk meg.
Éppen ezért javasolt, hogy egymást követő 5 napnál tovább ne használjunk semmilyen orrcseppet vagy sprayt, mert fokozottan megnő a függőség kialakulásának veszélye, ami legrosszabb esetben csak műtéti úton orvosolható.
Az egészség fontos, igyekezzünk vigyázni rá, hogy minél ritkábban kelljen gyógykészítményekhez és praktikákhoz fordulnunk!
Azonban ha már beütött a baj, akkor mást nem tudunk kívánni, mint mielőbbi jobbulást!